11Azután így szólt: "Egy embernek volt két fia. 12A fiatalabb azt mondta apjának: ‘Apám! Add ki nekem az örökség rám eső részét!’ Erre szétosztotta köztük vagyonát. 13Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát. 14Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett. 15Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a disznókat. 16Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki. 17Ekkor magába szállt, és azt mondta: ‘Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. 18Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened! 19Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!’ 20Föl is kerekedett, és elment apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. 21A fiú így szólt hozzá: ‘Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.’ 22Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: ‘Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! 23Azután hozzátok elő a hízlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk, 24mert ez a fiam meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.’ Aztán elkezdtek vigadozni. 25Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazatérőben a házhoz közeledett, meghallotta a zeneszót és táncot. 26Odahívott egyet a szolgák közül, és megkérdezte, hogy mi történt. 27Az így válaszolt neki: ‘Megjött az öcséd, és apád levágta a hízlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.’ 28Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött, és kérlelte. 29Ő azonban ezt mondta apjának: ‘Lásd, hány esztendeje szolgálok neked, soha meg nem szegtem parancsodat, mégsem adtál nekem soha egy kecskét sem, hogy mulathassak barátaimmal. 30De amikor megjött ez a te fiad, aki a vagyonodat parázna nőkre költötte, levágattad neki a hízlalt borjút.’ 31Ő azonban azt mondta neki: ‘Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. 32De vigadozni és örvendezni kellett, mert ez az öcséd meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.’" Lk 15,11-32

 

Hangos változat:

Bűn és megbocsátás



 

 

Gondolatok a csendhez

 


Simon András:
    Bűn-szeretet

 

A bűn becserkész,

a szeretet befogad.


a bűn bekebelez,

a szeretet magába foglal.


A bűn megköt,

a szeretet megtart.


A bűn száz annyit ígér,

A szeretet száz annyit ad.


A bűn elveszi az önismeretet,

felmagasztal és magasba emel:

csakhogy letaszíthasson.

A szeretet helyes önismeretre tanít,

Kiábrándít hamis „önmagadból” és összetör:

Csakhogy felemelhessen.


A bűn hájjal keneget,

hogy megrontson.

A szeretet kíméletlenül pöröl,

hogy megtisztítson.


A bűn fröcsköl,

a szeretet szétárad.


A bűn éget és perzsel,

A szeretet sugároz.


A szeretet egyszerű,

A bűn körmönfont.


A szeretet „egy-ügyű”,

A bűn agyafúrt.


A szeretet nyíltan beszél,

A bűn körülír.


Míg a szeretet a mélység titkairól dadog,

A bűn a felszín közhelyeiről fecserész.


Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen

megmondania az igazat,

A szeretet kitérő választ ad,

hogy ne kelljen hazudnia.


A bűn kényszerít,

A szeretet késztet.


A bűn csábít,

a szeretet vonz.


A bűn érzéki,

A szeretet érzékelő.


A bűn forral,

a szeretet hevít.


A bűn űz és hajt,

A szeretet lelkesít.


A szeretet megkeresi a tisztátalant,

hogy felemelje,


A bűn „felhajtja” magának a tisztátalant,

Hogy kihasználja és a sárba tapossa.

A szeretet az embert látja a cédában is,

de a bűn csak riherongy kurvának tartja.


A szeretet megjelöl,

A bűn megpecsétel.


A szeretet társakra lel,

De a bűn csak hordákba ver.


A szeretet kiteljesít,

A bűn kiüresít.


A szeretet mentséget keres,

A bűn kifogást talál.


A bűn bekerít és magadba zár,

A szeretet kapukat nyit és

másokhoz vezet.


A bűn elfecsérli és pazarolja a másét,

De a szeretet önmagát osztja szét.

Hangos változat: